Paul dobos abbahagyta a dohányzást


Ő tizennégy éves korától pamutot árult. Mama katolikus volt, apa protestáns. Elég idősen házasodtak össze, és már negyven körül jártak, amikor megszülettem.

Egri Road Beatles Múzeum

Anyám szülésznő volt, és mindig szolgálati lakást kapott ott, ahol dolgozott. Úgy éltünk, mint egy pionírcsalád a lakókocsiban. Még meg sem szoktuk igazán az egyik helyet, már költözhettünk is, például Speke szélére, ahol még az utak sem voltak készen.

Ott is laktunk egy darabig, aztán uccu, megint költözni kellett. Persze megszoktuk.

  • Nem hagyhatja abba a marihuána dohányzását
  • “Nem foglalkoztat a punk színtér” – Keith Morris (OFF!)-interjú – Az A38 Hajó blogja
  • Joel Madden – Wikipédia
  • A Régi Képtár raktárában van egy olasznak tűnő,

Tényleg olyan volt, mintha a Vadnyugatot hódítanánk meg, mert a liverpooli külváros elég vad vidék. Ennek ellenére békés gyermekkorom volt. Egy öcsém van, úgy hívják, hogy Michael, ő másfél évvel fiatalabb nálam.

Liverpoolnak karaktere van. Még saját tájszólása is, amit csak egy tízmérföldes körön belül beszélnek. Ezért ha Liverpoolban nő fel az ember, másnak érzi magát. Gyerekkoromban a város a villamosokat jelentette. Az ember elment a végállomásra, és figyelte, hogyan költözik át a vezető a villamos másik végébe.

Paul McCartney önmagáról | EGER - Egri Road Beatles Múzeum - Csiky S. u

Még mindenütt ott Paul dobos abbahagyta a dohányzást a háború nyomai. Sokat játszottunk a lebombázott telkeken, nekünk azok voltak a játszóterek, és sosem jutottak eszünkbe a bombák.

Persze ismertük az olyan kifejezéseket, mint a harctéri idegsokk, de nem gondoltunk bele, mit jelent. Paul dobos abbahagyta a dohányzást ha megláttunk egy pasast, aki olyan furcsán rángatózott, és valaki megkérdezte: — Ennek mi baja van? A telek kemények voltak, mintha Szibériában lettünk volna, és a rövidnadrágban elfagyott a térdünk.

A térdhajlatomat örökké vörösre csípte a nedvesség, a hideg és a szél. Rövidnadrágot azért viseltem, mert cserkész voltam Erről egyébként nincs sok emlékem, mert nem halmoztak el kitüntetésekkel, talán ha egy vacak jelvényt kaptam valami táborozás után.

Sokat játszottunk a kikötőben is, ahol milliónyi autógumi volt. Mindig is szerettem a kikötőt. Egyik pajtásom apja felügyelő volt a Herculaneum dokkban, és egyszer ott tölthettem egy éjszakát. Egy spanyol hajó érkezett, és mi ki akartuk próbálni a spanyol tudásunkat, mert éppen akkor kezdtük el tanulni az iskolában.

Arra is szívesen emlékszem vissza. Olyanokat kiabáltak az árusok, hogy: — Ez az edény ötven fontot ér, de nem kérek érte húszat sem! Nem kérek érte tízet sem!

Joel Madden

Tessék, hölgyem, háromért megkaphatja az egészet! Azzal egymásra tornyodig a tányérokat, és jól odacsapta, hogy mutassa, milyen tartósak. Persze mindig volt egy beépített embere, aki odaszólt, hogy megvenné, és akkor megkezdődött a licitálás.

Az embernek tényleg kedve támadt megvenni, pedig nem volt se három fontom, se szükségem tányérra, de hat ez egy jó árus volt.

Nekem mindig nagyon tetszett mindenki, aki értette a maga dolgát. A Dungeon Lane — en kellett lemenni a Mersey partjára, a világítótoronyhoz. Egyszer, tízéves koromban ott vette el az órámat két erősebb fiú. Nekem meg tanúskodnom kellett ellenük.

“Nem foglalkoztat a punk színtér” – Keith Morris (OFF!)-interjú

Akkor voltam először bíróságon. Az iskola, ahova jártam, a Liverpool Institute — egykori public school — sötét, dohos, komor épület volt, majdnem olyan, mint egy Dickens — regényben.

Tizenegy éves koromban írattak be, és rögtön harmadikos lettem. Ezen mindnyájan nagyon csodálkoztunk. Tudom, sokan utálják az iskolát. Én sem szerettem különösebben, de nem is utáltam, sőt egyet — mást élveztem is benne. Például az angolórákat, mert jó tanárunk volt.

Paul dobos abbahagyta a dohányzást

Csak azt nem szerettem, hogy parancsolgatnak nekem. Ha az iskolánál szálltam volna fel a buszra, már tele lett volna, ezért inkább gyalogoltam egy negyedórát a végállomásig, ami egyébként a mólónál volt, hogy elfoglalhassam a kedvenc helyemet legelöl vagy leghátul, de mindig az emeleten.

Később mindig vittem magammal pipát is, és akkor mondjuk Dylan Thomasnak képzeltem magam, amint Beckettet vagy Tennessee Williamset olvastam fönn a buszon. Jártunk vasárnapi iskolába a dohányzásról való leszokás hangja helyreáll. A mamám ragaszkodott hozzá.

Egyébként nem voltunk nagyon vallásosak, csak a szokásos dolgokat csináltuk, például elénekeltük a reggeli himnuszt az iskolában. Ezt a himnuszéneklést egyébként szerettem.

"Szabad-e visszakopogni" - Cseh Tamás

És biztosan hatással is voltak rám ezek a dallamok, mert amikor később már dalokat szereztem, és megkérdeztem másokat, hogy tetszik — e, sokszor mondták, hogy olyan, mint egy himnusz. Ezzel aztán meglehetősen elvették a kedvemet a leendő karrieremtől.

A vallási nevelésemet — akár hiszik, akár nem — inkább a mólón kaptam, mert az Liverpoolban olyasféle hely volt, mint Londonban a Speakers Corner. Ott vitatkoztak egymással a katolikusok és a protestánsok. Én úgy látom, hogy ilyen piszlicsáré véleménykülönbségek miatt van ír probléma, meg közel — keleti probléma is. Az emberek az egész történelem során mindig valahogyan a Jót és a Lefogyok, ha leszokok a dohányzásról próbálták megszemélyesíteni.

Paul dobos abbahagyta a dohányzást

És hiába adtak Istennek olyan sok nevet — Jehova, Allah és a többi — azért az ugyanaz az Isten. Tizenegy éves voltam, amikor emlékezetes kirándulást tettünk az egész családdal a butlinsi üdülőtáborba. Le vagyok fényképezve rövidnadrágban, iskolai egyenszvetterben. Ünnepnapra persze nem kellett volna felvenni az egyenruhát, de azt hiszem, nem volt másik rendes szvetterem.

  • Fejezze be a dohányzást
  • Paul McCartney önmagáról | EGER - Egri Road Beatles Múzeum - Csiky S. u
  • Bulletin by Szépművészeti Múzeum/Museum of Fine Arts Budapest - Issuu
  • Akivel az október tizenkilencedikei Aas koncert kapcsán beszélgettünk halálközeli élményekről, az új Black Flag albumról és arról, hogy milyen közel hatvanévesen még mindig zenélni és turnézni.

A képet az Paul dobos abbahagyta a dohányzást készítette. A hotdogos bódé előtt Paul dobos abbahagyta a dohányzást le, mert azt menőnek tartottam, hiszen olyan amerikai volt; Aztán ott álltam, fejemen az egyensapkával, abban a Paul dobos abbahagyta a dohányzást melegben az úszómedence közelében, amikor odamasírozott egy Paul dobos abbahagyta a dohányzást cserkész Gatesheadből.

“Nem foglalkoztat a punk színtér” – Keith Morris (OFF!)-interjú

Tök egyformán néztek ki a skótkockás sapkájukban meg rövidnadrágjukban és szürke szvetterükben, még a hónuk alatt is fehér egyentörülköző volt. Szabályos sorban masíroztak oda a medencéhez, aztán úsztak egy jót, de nem ez volt a lényeg, hanem hogy mindenki megfordult utánuk. Akkor jöttem rá, mennyit számít, ha az ember kinéz valahogyan.

Azon a héten az összes cserkészversenyt ők nyerték meg Butlinsban, és ezen senki nem lepődött meg. Apám afféle ösztönös zenész volt. Fiatalabb korában trombitált egy jazzegyüttesben. Előástam egy fényképet a hatvanas évekből, amit egy családtagtól kaptam, azon egy nagydobnál ül.

Ez a kép adta egyébként a Sgt. Pepper ötletét. Az eredeti zenekart Jimmy Mac Jazz Bandnek hívták. A papám a képen 24 éves, és mellette látható Jack nagybátyám, aki harsonás volt.

Paul dobos abbahagyta a dohányzást

Papa addig trombitált, amíg a fogai el nem romlottak. Később megpróbálkozott a klarinéttal, de az annyira nem ment neki, hogy mindenki kinevette. Otthon zongorázott is, mert mindig volt zongoránk.

Allen Carr - Leszoknék a dohányzásról,de nem tudok! Hangoskönyv

Nagyon jó hangja volt annak a zongorának, és még ma is megvan nekem, apám Brian Epstein apjától, Harrytől vette. A zongorát mind a mai napig szeretem, ezt talán apámtól örököltem. Ő már akkor játszott rajta, amikor megszülettem, és még a Beatles korszakában is. Az iskolában mi nem tanultunk zenét. Papa viszont sokat tanított, például felhívta a figyelmemet az akkordváltásokra a »Stairway To Paradise« elején.

Ugye nem gondolod komolyan, hogy azt a szöveget elénekeljük? Szóval a muzikalitásomat nagyrészt apámtól örököltem.

Joel Madden

Egyikük, Freddie Rimmer zongorista volt, és ő később azt mondta nekem, hogy nem tartja magát valami nagymenőnek, de nekem gyerekkoromban úgy tűnt, hogy senki más nem tud olyan akkordokat fogni, mint ő. És mindketten vonzódtak a különleges ütemű zenéhez, bár ők ezt egyáltalán nem is sejtettek magukról.

Szóval Papa egész jó autodidakta zongoristának számítót, de engem nem volt hajlandó tanítani, éppen azért, mert ő sem tanulta senkitől. Amikor arra kértem, hogy foglalkozzon velem egy kicsit, mindig azt mondta, hogy ha már olyan nagyon akarok tanulni, tanuljak rendes tanártól. Meggyőződése volt, hogy tanulni csakis tanártól lehet, — ezt a szemléletet nevelték belé. Nem értettem vele egyet, de tisztelem az álláspontját. Így aztán eleinte hallás után tanultam, mint Ő, később meg jártam igazi zongoraórákra is, de ezzel az volt a baj, hogy a tanárnő egy számomra teljesen idegen öreg hölgy volt, a lakása meg olyan öregszagú, ezért kényelmetlenül éreztem magamat nála.

Paul dobos abbahagyta a dohányzást

Hiába, még eléggé kisgyerek voltam, aki nem szívesen alkalmazkodik. Meg odáig még csak tetszett a dolog, amikor megmutatta, mit kell csinálni, de a leckét már nem csíptem. Még hogy lecke! Az merő szenvedés volt. Négy — öt hétig bírtam, aztán már túl nehezeket adott fel, és bedobtam a törülközőt. Végül a mai napig nem tanultam meg kottát sem írni, sem olvasni, pedig van egy olyan gyanúim, hogy akkor talán minden másképpen alakult volna.

No, mindenesetre mondtam neki, hogy fölvettem néhány barátommal Nashville-ben. Közöttük volt Chet Atkins is, aki magával hozta Floyd Cramert; összeálltunk szépen, és megcsináltuk a felvételt direkt csak a papa kedvéért. Papa mindig arra biztatott, tanuljak meg zongorázni, mert az mindig jól jöhet majd, ha meghívnak partikra.

Ő például szilveszterkor mindig játszott, mert olyankor mindig nagy vendégség volt nálunk. Ezek voltak a legjobb bulik, amikre emlékszem, mert olyan klassz közösségi hangulat uralkodott. Mi gyerekek ilyenkor a büfés szerepét játszottuk, egy asztal volt a bárpult.