Leszokni a dohányzásról, nem megköszörülni a torkot, Calaméo - Stephen King - Nem jön szememre álom


Az udvarra nyíló, kitárt ablak előtt apám áll. Gyűrött, viseltes ruha van rajta, amiben még sosem láttam, és hosszú szárú, fekete bakancs a lábán, amit csak akkor húz fel, ha kirándulni megyünk.

leszokni a dohányzásról, nem megköszörülni a torkot

Nagyon furcsán fest így apu, s ő maga is különös. Kék, nagyon világos kék szeme most borús. Kedves, kerek arca fáradt. Egyik kezével anyut öleli, a másikkal a hátizsákot tartja. Ujjai feszesek, oly erősen szorítják a hátizsák szíját, hogy látom, kifehérednek. Anyám könnyű nyári ruhában áll előtte. Meztelen karjával átkulcsolja apu nyakát, és nem szól, nem szól, csak nézi őt.

Az arcát nem látom, hogyan lehet megszabadulni a nikotinfüggőségről szóló véleményektől háttal áll nekem, de válla meg-megremeg, úgy rémlik, halkan sírdogál.

Én riadt vagyok, kissé csodálkozó — semmit sem értek.

  1. Hogyan lehet leszokni a dohányzásról nézz online
  2. Tabák András: Sargasso tenger (Budapest, Magvető Könyvkiadó, )
  3. REJTŐ JENŐ: A SZŐKE CIKLON
  4. Helen Fielding - Bridget Jones naplója by Hódossy Ildikó - Issuu
  5. Már mikor kilenc éves voltam, tizedikbe, meghalt az édesapám.
  6. Calaméo - Stephen King - Nem jön szememre álom

Nem értem, miért hívtak be hirtelen a folyosóról, ahol a gyerekekkel játszottam, de azután derengeni kezd valami, hogy persze, apu elutazik… elutazik kirándulni, azért van a lábán a bakancs, a kezében a hátizsák, és onnan is tudom, hogy elutazik, mert az utóbbi napokban sonkát hallottam erről. Azt is tudom, hová megy.

Borba utazik. Elmesélte, hogy nagyon messze van, arrafelé már nem is magyarul beszélnek az emberek, s hogy az egészben az a legérdekesebb, hogy ott három falu van egymás mellett, Bor, Sör, Pálinka, s ő azért megy éppen a Bor faluba, mert ő a bort szereti a legjobban.

Mondta még azt is, hogy csak kis időre utazik el, hamarosan visszatér, és soksok bort hoz magával, amiből egy gyűszűnyit majd én is ihatok. De azt már igazán nem értem, miért van a szobában ekkora ijesztő, nagy csend, hogy apu miért mosolyog olyan furcsán, hogy szája sarkában miért húzódik ismeretlen, mély ránc, és hogy anyu miért sír? Hiszen apu máskor is elutazott már, s akkor anyu sose sírt. Különben is, odakint olyan szép idő van!

Az óvodában gyakran énekeljük, és papírcsákóban, fakarddal masírozunk közben. Vasárnaponként, amikor apa felvisz a Várba, megnézni az őrségváltást, ott is ezt fújja a zenekar. Nem, végképp nem értem, mitől szomorú a dohányzásról való leszokás következményei a férfiak számára meg anyu?

Elutazni jó dolog! Kimenni a pályaudvarra, a Nyugatiba, ami itt van a közelünkben, megbámulni a kormos, gyönyörű mozdonyokat, büszkén beülni a vonatba … A gyerekek is éppen vonatoznak odakinn a gangon. Schmidt Karcsi a mozdony, mert ő a legkövérebb. De ők nem szoktak veszekedni. Nem kiabálnak egymással, mint Schmidt bácsi meg Schmidt néni.

Apu nem megköszörülni a torkot anyu nagyon szeretik segítsen holnap dohányozni. Ő mitől szomorú?

Fogja a kezem, hallgat. Barátságos, szép arcát fürkészem, s mintha az ő szeme is könnyes nem megköszörülni a torkot. Nagyanya aztán sose szokott sírni! És ha ő, aki mindig okos és erős, most sírva fakad, akkor valami nagy baj történhetett… Kalapálni kezd a szívem a gondolatra. Két kézzel kapaszkodom a nem megköszörülni a torkot, s óvatosan közelebb húzódom hozzá … De hát, mi baj történhetett?

Az író töredelmesen, de röviden beismeri, hogy regényének előzményei vannak. Végrendelkezik vagyonáról, amelyet könnyű megtalálni. Itt kell lennie valahol a Földön. Az igazgató beszámol egy fegyencről, aki cm magas, régi sebhely rútítja el az orrát, és feltételezhető, hogy nem aludt.

Nagyanya lehajol hozzám, és tompa, rekedtes hangján azt mondja: — Eridj szépen oda, csókold meg apád. Búcsúzz el tőle. Miért kell elbúcsúznom tőle? Hát hová megy? Csak nézem őt. Ijedten, hitetlenkedve és egyre nagyobb gyanakvással. Apu akkor rám néz.

Szeme oly fájdalmas, hogy elszégyellem magam, és lesütött szemmel, félénken somfordálok oda hozzá. Leszokni a dohányzásról karjával felemel, állát az arcomhoz dörzsöli, és erős, meleg szájával megcsókol. Várom, adjon fogas-puszit is — mert mi nem afféle semmi-puszikat váltunk, hanem igazi fogas-puszikat —, de apu most nem ad fogas-puszit, csak hosszan-hosszan csókol, mint aki nem tud elereszteni, s olyan erősen szorít magához közben, hogy a lélegzetem is elakad.

A fülébe kapaszkodom, megcibálgatom.

Te nem is kirándulni mész… — Gabó! Ha haragszik rám, akkor ilyen a hangja. Apu azonban nem haragszik.

Tabák András

Barátságosan rám nevet, a szememet fürkészi. Oda, no, ahol annyi sok bor terem. Gyalogolni is kell sokat… hegynek föl, hegynek le … Hamar kifáradnál… — Ha kifáradok, a nyakadba veszel — erősködöm, s látom is magam előtt: megyünk hegynek föl, hegynek le, és apu visz a nyakában… Azután elvégezzük a dolgunkat ott, abban a Bor faluban, és hazajövünk.

Katona leszek. Háború van, és harcolni fogok az ellenséggel.

leszokni a dohányzásról, nem megköszörülni a torkot

Csak állok, nézem őt, és nem hiszek neki. É's puskád sincs, apu! Hol a puskád? Nem felel. Elfordul, meghúzza a hátizsák szíját. Anyu se szól, ijedten pillant rám.

leszokni a dohányzásról, nem megköszörülni a torkot

Arca könnyes, szája picikét kinyílik. Ő, aki sohase szokott. Rögtön elhallgass! Anyu felzokog, színes kendőjével eltakarja az arcát. Nagyanya háta mögé bújok, és onnan nézem, amint anyu hangosan sír, belekapaszkodik apu kabátjába, beszél valamiről fojtott, elcsukló hangon, apu pedig a vállát simogatja, és kedvesen vigasztalja: — Ne félj, nincs semmi baj.

No, hidd el. Semmi baj… Ekkor titokban én is sírni kezdek nagyanya háta mögött.

  • Vidio hogyan lehet leszokni a dohányzásról allen carr
  • Önállóan egy nap alatt hagyja abba a dohányzást

Hangtalanul sírok, csak a könnyek csurognak a szememből. Valami titok ez. Nem akarják megmondani nekem. Apu talán most már örökre elmegy. Kinézek nagyanya háta mögül. Üres a szoba. Se anyu, se apu nincs már bent. Hallom az előszobaajtó halk nyikorgását. Az ismerős, nehéz lépteket a folyosón. Én nem bírom tovább.

Kitépem magam nagyanya kezéből. Torkom szakadtából ordítani kezdek, és az ablakhoz iramodom. Nagyanya vissza akar tartani. A kezébe harapok. Felmászom a párkányra, és látom aput, amint éppen befordul leszokni a dohányzásról lépcsőházba. Jó leszek! Kérlek szépen, nagyon szépen kérlek… Apa!

Navigation menu

Ne menjél el katonának! Apu pedig megáll, visszafordul.

leszokni a dohányzásról, nem megköszörülni a torkot

Mosolyogva int és kiált valamit, amit nem értek. Azután megfordul és eltűnik a lépcsőházban. Ődöngtem a lakásban, nagyon egyedül voltam. Nem volt semmi, de semmi ami megvigasztalhatott. Még az sem vigasztalt, hogy anyu nem vitt ma el az óvodába, ő kora reggel hivatalba ment, de engem nem költött fel. Kedvemre lustálkodhattam az ágyban. Mit ér az egész?

Elmúlik a délelőtt, a leszokni a dohányzásról, de apu már nem jön haza a munkából, már nem visz el sétálni, nem játszik velem, és este leszokni a dohányzásról sem fog. Anyu pedig hiába akar majd sétálni meg játszani. Vele nem lehet alkonyaikor összevissza csatangolni a Körúton, rósejbnit ropogtatni, elácsorogni a Globus-nyomda előtt, ahonnan harsány hangú rikkancsok rajzanak ki, hónuk alatt az esti újsággal, vele nem lehet kavicsot rugdosni vagy célba köpködni dohányosok fogyni Andrássy út sétányán, vele csak illedelmesen, jól nevelt kisfiú módjára lehet sétálni, aminél unalmasabb és gyötrelmesebb dolog aligha van.

Játszani sem lehet vele igazán.

Module:R:ErtSz/data/sandbox

Állandóan veszekszik, nem megköszörülni a torkot állítja, a társasjátékban csalok a dobókockával, és csalok a lottójátékban is. Ha ő nyer, akkor nincs csalás a dologban, de ha én nyerek, az mindig gyanús. Apuval remekül fel lehet forgatni a lakást, akár kalózkapitányosdit játszunk, akár építőkockázunk. Anyu hallani sem akar semmiféle kalózjátékról, az építőkockák láttán pedig idegesség fogja el, és percenként megfenyeget, hogy letöri a derekam, ha rendetlenséget csinálok.

Igen, mi értelme van most már, hogy eltelik a délelőtt, a leszokni a dohányzásról Apu talán már megérkezett abba a messzi faluba, ahol nem magyarul beszélnek az emberek, és talán már fölvette a katonaruháját is. Puskát adtak neki, esetleg pisztolyt is, amilyen keresztapának van, aki katonatiszt, és apu már biztosan lövöldözik.

Talán nem is gondol rám. Elszomorodtam, de azért igazán nem tudtam elhinni, hogy ne jutnék az eszébe.

Daniel Cleaver-en rögeszmélni, mert siralmas dolog főnökbe beleesni, mint Miss Moneypenny és a hozzá hasonlók. Duzzogni, mert nincs fiúm, ehelyett a női mivoltában, fiú nélkül is teljes ember belső tartására törekszem, mert ez a legjobb módja a fiúfogásnak. Mit nem fogok? Abbahagyni a dohányzást.

Lehet, hogy most is éppen rám gondol. Lehet, hogy neki is a kalózkapitányosdi jár az eszében, nem megköszörülni a torkot a vidám esti csatangoiás a Körúton, és ugyanolyan szomorú, mint én vagyok.

Milyen egyhangúan tud eltelni a nap! Délelőtt még csak örültem egy kicsit, hogy nem kellett óvodába mennem.

leszokni a dohányzásról, nem megköszörülni a torkot

Gomboztam, társasjátékoztam egymagámban. Van egy társasjátékom, aminek furcsa neve van: Ne hagyd magad kiütni! Ezt szeretem a legjobban. Színes bábuk rohangásznak körbe a táblán, s ha egyik utoléri a másikat, kiüti. Mind a hat színnel játszottam. Elmulattatott egy darabig. Nem megköszörülni a torkot a piros bábuk nyertek, mert nekik segítettem. Ami igaz, igaz, szoktam csalni a dobókockával. Azután meguntam a társasjátékot, és leültem a pianínóhoz.

Csapkodtam a billentyűket, nagy zenebonát csináltam, de ez sem volt érdekes. Felkapaszkodtam az ablakpárkányra, és a harmadik emeleten labdázó gyerekeket nézegettem. Négykézláb mászkáltak a folyosón, guggolva szökdécseltek, egymás lába között próbálták átgurítani a piros labdát. Nem volt valami szórakoztató játék.