Abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet


Könnyen megy ez, Hersko. Mert a méltóságos asszony megparancsolta, hogy az instructor egy esztendő alatt megtanítson az urfinak mindent; de úgy, hogy az urfi ne tanuljon semmit. Az urfi mellett tartanak egy másik fiut, a kinek «virgácsfiu» a neve. Ha az urfi nem tanulja meg a leczkét, akkor a virgácsfiu kap helyette vesszőt. A barát pedig egészen megnyerte a kedvét ezzel a bevezetéssel. A bohócznak legtöbb esze volt közöttük: az mindjárt észrevette, hogy ez az új ember őket régieket leszorítja a gyékényről: jobban ért a kutyához, mint a peczér, erősebb kezü, mint a hajdú s tréfásabb, mint a bolond.

Valamivel meg akarta őt zavarni.

Szabó Lőrinc összes versei

Tán ezt is meg kell tanulni az urfinak? Ezzel a könyvvel én ördögöket űzök. Eredj csak fel vele a méltóságos asszonyhoz; az most háromezer ördöggel van tele!

Hát mennyiért vinnél el engemet Riékából Kraljeviczába? A morlák még most is zechinóban beszélt. Szeret visszaemlékezni a velenczei gazdára, a ki az országát elpusztította, szép erdejét kivágatta, aztán eladta a török szultánnak, abból építette a hajóhadát, hanem aztán hagyta a knézeket egymással veszekedni, nem bántotta a szabadságukat; — ellenben gyűlöli a francziát, meg a németet, a ki utakat csinál az országon végig, s megfogdostatja a népszerű hősöket: azt mondja, hogy rablók. Azért még a pénzét sem szereti.

Megpróbálhatod rajta, hogy mit tudsz? Erre mind a négyen hahotával kaczagtak. Ha mersz ilyenkor anyámasszony elé kerülni.

PÁTER PÉTER

Az tud ám még csak diákul, ha hozzá fog. No hát gyere barát, eredj barát! S azzal mind a négyen közrefogva a tisztelendő férfiút, egyik húzta, másik tolta, úgy vitték a tornáczon, pitvaron, palotán keresztül, a merre a legnagyobb lármát hallották s aztán a mint egy teremajtó felnyilt s azon át hirtelen eléjük toppant az úrasszony, mind a négy futott szerteszélylyel s kiki bújt, szekrény, kályha, asztal mögé, ott hagyva Páter Pétert a terem közepén, a tűzokádó sárkánynyal szemtül szemben.

Az urasszony a sárga csizmája sarkával lökte be maga előtt az ajtót s a mint meglátta, hogy ott valami pap áll a terem homályos hátterében, nagyot toppantott a lábával. Azzal visszafordulva az ajtóküszöbből, folytatá félbeszakadt lármáját indulatos, rikácsoló hangon, hátat fordítva a szerzetesnek s kibeszélve a szomszéd teremben levőkhöz: — Mit tátjátok a szátokat, mint a fakutyák? Rohanjatok, hajdú, vadász, paraszt, cum gentibus Mitosinba!

Vigyétek nekik a veres kakast! Dobáljátok őket a kútba, hadd józanodjanak ki! Azt a négytornyú tyúkültetőt pedig mind a négy oldalán felgyújtsátok, ha mindjárt maga szent Flórián leszállna is könyörögni onnan a fülkéből. Az úrhölgy arcza csattanó piros volt a haragtól, még a homlokán is veres foltok égtek, orrczimpái lüktettek, szemei úgy szikráztak, hogy nem is értek rá valakit megnézni, ajkai fel voltak duzzadva s mindenféle idomon át vonaglottak, a mi csak rút, még hozzá a haja is szétbomlott; veresbe játszó rőtbarna fürtök, a mik a halántékokon, göndör tincsekben egészen aranyvörösbe mentek át.

A félrecsapott kontyára egy tarajos főkötő van feltűzve négy bogláros tűvel, a mik olyanná teszik, mintha négy szarva volna. Délczeg alakja csupa erőt és szenvedélyt árul el; emeli azt a viselet is, a hosszú, csípőn abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet érő vállderék, kettős, dudoros ujjakkal, mind a derék, mind az ujjak két ujjnyi széles sárga és barna csíkokból összeállítva valóságos tigrisa szabadon hagyott nyak és kebel körül, a merev, keményített csipkefodor helyett, hosszú felálló tollprémezet, csípőjén alul leszokni a köhögésről éjszaka áttört öv, beleszúrt tőrrel; szoknyája, nehéz virágos brokát, két oldalt tenyérnyi széles aranyhimzetü sávval, arany és ezüst érmekkel megrakva, a mik minden léptével csörömpöltek, s elől olyan rövid a ruhája, hogy mikor egyet rug maga elé haragjában, meglátszik a sárga csizma szárán felül a piros nadrág.

Akkor is, mikor azt kiáltja: «No hát mászszon elejbém az a barát! A szerzetes egészen odament hozzá közel, s most már egész bizalmas hanghordással mondá: — A harag árt a szépségnek nagyasszonyom. Cleopatra sohasem haragudott, azért maradt örökké szép. A düh eltorzítja az arczot, ránczokat örökít meg, bibircsókat támaszt a bőrön.

Szép nőnek sohasem szabad haragudni. A düh egyszerre elmult a nő arczáról; a csattanó pír lángja lelohadt, a homlok elsimult, az ajk visszahúzódott szépség-vonalaiba, a szikrázó szemek, megigézve, mint az álomjáró szemei, meredtek a beszélő arczára. Egy pillanat elég volt e csodálatos átváltozásra. A végszavaknál már mosolyogni is igyekezett.

Most már egészen odalépett eléje a szerzetes, úgy hogy a leghalkabban szólhatott hozzá. Verekedést, gyújtogatást kezdeni. Hisz ez annak, a ki önt megbántotta, csak újabb mulatság lesz. Férfinak nem az a seb fáj, a mit karddal ütnek.

Ha meg akarja ön azt az embert igazán torolni, a ki az éjjel az ön vadas erdejében vadászott: lövessen össze még egy csoport vadat, s küldje oda neki társzekérrel — ajándékba. Ezzel meg lesz az szégyenítve. A nő arczán egyszerre, mint a kivillanó nap derült fel a mosoly.

Igy fogom őt megboszúlni. Mondjátok az úrnak, hogy köszöntetem: ha olyan nagyon ráéhezett a vadjaimra, tessék! Minden ember elbámult ezen a rögtöni fordulaton, azok is, kik a bútorok mögé elbújva leskelődtek. Most már szentül hitték, hogy ez a pap ördögöket tud kiűzni. Arra való a hóna alatt az a nagy könyv. Ördögöket űz ki kendből ez az átkozott barát!

S azzal oda csimpajkozott az úrasszony két térdébe.

AXAMITA LEÁNYASSZONY.

S ekkor az történt az úrfival, a mi még soha sem. Az «édes» pofonütötte. Azt a dédelgetett rajkót, azt az egyetlen fiúcskát, a szívtől szakadtat, a ki még csak egy «ne tedd azt! A gyermek csak elbámult, megnémult: még azt is elfelejtette, hogy most sírni kellene.

Tekintsd őt apádnak! Csókolj neki kezet azonnal! De a szerzetes közbe lépett. Azzal lehajolt a gyermekhez s betakarta őt a palástjába, a ki aztán védelmezője ölébe borulva, elkezdett keservesen sírni. Legyen bizalmad anyádhoz, ő téged szeret. Az anya ütése áldás a fiún. Fogd most a könyvet. Vedd át és vidd fel abba a szobába, a hol nekem lesz e házban rendeltetésem melletted őrködni.

Ez a megbízás megint úgy meglepte a fiút, hogy abbahagyta a sírást. A kiváncsiság elölte a keserűséget.

Le nem mosom róla soha. A harangozó A faluban, de nem a nép között, Odafönn lakik a templomtoronyban, Míg lenn él-hal a nyomorúlt falu, Ő az istennek muzsikál fel onnan. Zengnek, danolnak a harangjai S elöntve az érc kábító szavától Messzire bámúl a harangozó, Hol tornyokkal kacérkodik a távol. A messzeség kék ormokat mutat, Erdőt, nagy, elhaló országutat, Száztornyú várost, hova sose jut

Kapott rajta, hogy kezébe kerítheti azt a csodatevő könyvet, a minek betűitől úgy félnek az ördögök, mintha nekik kellett volna azokat syllabizálni, és keserves virgácsokat kapni érte. Szaladt a könyvvel; a három bolond utána, s a hol abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet, ott nagyot bámészkodtak annak a furcsa ábráin, a mik tarka szinekkel voltak pergamenre írva. A mint magukra maradtak, a hölgy elkezdett kaczagni.

EGY JÁTÉKOS, A KI NYER

Derültsége is épen olyan szenvedélyszilaj volt, mint a haragja. A tenyereibe tapsolt, s a főkötőjéhez csapkodott a kezeivel. Hát mégis itt vagy? Nem haltál meg. Nem bujdostál el.

A JEZSUITA CONVENT.

Hozzám jöttél. Százszor hívtalak.

Egy megkezdett levél. De legalább egy számla, vagy talán egy fehérneműről letépett mosatási utasítás, amelynek hátlapján apró, idegenszerű, elfakult, immáron olvashatatlan betűket fedezünk fel — a saját kézírásunkat. Az öregnek egy egész dossziéra való ilyen papirosa volt. Talán említettük már, hogy az iratszekrény legmélyén tartotta őket, nehogy valamiképp a szeme elé kerüljenek. Ez volt tehát az útja-módja annak, hogy mégiscsak a szeme elé kerüljön a papirosait tartalmazó közönséges, szürke színű, MNOSZ es szabvány méretű iratgyűjtő dosszié.

Ezerszer vártalak. Mindig hoppon hagytál. Mikor nem vártalak, csak elém toppantál.

dohányzás és súlyos fejfájás módja a dohányzásról való leszokásnak a nők számára videó

Milyen maskarában osontál ide hozzám Csorbai Tihamér! S azzal két kezét a szerzetes vállára téve s gödrös állát kezeire nyugtatva, úgy nevetett lángszító szemeivel annak a szemei közé egész közelből. Ez csak álruha rajtad! S azzal kétfelé rántá annak mellén a szőrcsuhát, azt várva, hogy az alól az aranysújtásos, bogláros bársony dolmány fog kifitítni, s ott találta a helyett a durva fehérítetlen vászon inget, a minőt a jezsuiták viseltek, a provinciálistól elkezdve le az utolsó mendikáns fráterig egyformán.

S a hol ez a durva ing szétnyilt a торговля на новостях, meglátszott a nyakba akasztott aczélláncz, a rajtafüggő abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet. A lánczszemek hegyei s a kereszt éles párkánya véres nyomokat hagytak a férfi mellén: attól az elébbi szilaj megöleléstől.

S ő tűrte az ölelést, lánczszúrást, mosolygás, sziszszenés nélkül. Vállait felhúzta fázósan, kezeit dörzsölé, fekete szemei fehéreikkel felfordultan rémedezve bámultak arra a keresztre, végig borzongott egész teste. Azután egyszerre a homlokához kapott két kezével, fejét hátravetve. Ébreszszetek fel! Vizet adjatok! A mit látsz: az való. Csak az önmaga elleni csatában. Azon szerencsétlen párbaj óta, melyben valakit megöltem, a kivel minden éjjel szivesen fölcserélném a fekhelyemet.

Az okát is jól tudod annak. Lásd: engem nem kerülget a kísértet. S e szóknál olyan csábosan mosolygott. A férfi értette jól a szót is, a mosolyt is. Nagyon bűnös nő ez. Csupa szív és mégis szívtelen. Ha valaha pokolra jut, elcsábítja az ördögöt s a helyett, hogy elkárhoznék, feleségül véteti magát Belzebúbbal. Hisz annak minden szava átok. Ha az mind fogna, rég elfogyott volna az égből minden mennykő, s a pokolból minden ördög.

leszokni a dohányzástól fokozott nyomás abbahagyja a dohányzást és tüdőfájdalma van

Nevetem én az átkot. Azt a szót küldé utánam fia zomotorától, hogy ha még egyszer meglátja az arczomat bárhol a világon: csónakra teszi a leányát s betaszítja dohányzás és megjelenés folyóba éjnek éjszakáján, ott veszszen el. Még a világból is kibujdostál: baráttá lettél! S aztán még sem tudtál tőle maradni.

Visszahozott az igézet, hogy legalább a közelében lehess, hogy csak egyszer meglásd, úgy-e? Az irígység, a féltés látszott a nő abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet tekintetében.

Abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet zarándokoltam, fölvétettem magamat a jezsuiták szerzetébe.

amelyek jobb dohányzó tabletták vélemények nagy leszek-e, ha leszokok a dohányzásról

Akkor a provincziális, megtudva, hogy e tájra való vagyok, ideparancsolt a madocsányi kolostorba. S azóta itt töltöm a vezeklés éveit: végzem a legalacsonyabb munkát, koldulok a házakban faluról falura, s kínozom testemet, lelkemet.

Hírt se hallottál róla?